Beszélgetés Kiss Pállal
- Mit érdemes tudni rólad?
- Eredetileg kecskeméti vagyok, amikor a fodrász suliba jártam, akkor költöztem föl Budapestre. A gyakorlatomat Gellei András mesterfodrász mellett töltöttem. Később színtechnikusként el is kezdtem nála dolgozni, végül kialakult a saját vendégköröm, akiknek már teljes egészében én csináltam a frizuráját. Onnan kerültem a Close-hoz.
- A Close egy jó nevű szalon: hogyan zajlott a felvételi?
- Az önéletrajzom alapján hívott be Hortobágyi Kászon, a Close vezetője próbahajvágásra. Két munkát kellett bemutatnom, ez alapján kaptam lehetőséget, hogy itt dolgozhassak. A próbavágásokhoz két ismeretlen lányt kértem fel. Azért csináltam így,mert ez jelent igazán kihívást.
- Miért éppen a Close mellett döntöttél.
- Szerettem volna egy új helyen dolgozni, láttam a Close Facebook-hirdetését. Tudtam, hogy a Close Budapest egyik legnevesebb fodrászata. Az üzlet szép, van benne perspektíva, arra számítok, sokat tudok majd fejlődni. Úgy voltam vele, megpróbálom, legfeljebb nem jön össze.
- Mindig fodrász akartál lenni?
- Nem, én eredetileg nyomdásznak tanultam és a családi vállalkozásunkban dolgoztam is két évet ebben a szakmában.
- Miért váltottál?
- Nem éreztem azt, hogy a nyomdászat az én világom. Nem vagyok egy hajnalban kelős típus. Zúgott, meleg volt, koszos lettem... Ez nem nekem való. Bár a fodrász pálya mindig is érdekelt, amíg nem kezdtem el kitanulni a szakmát, egyáltalán nem nyúltam hajhoz.
- A többi, a Close-ban dolgozó fodrásztól is megkérdeztem, milyen érzés volt, amikor először vágott bele egy ember hajába.
- Bevallom, nem emlékszem. Biztosan izgultam, de abból, hogy nem emlékszem rá, arra következtetek, hogy nem volt nagyon különleges.
- Melyik részét szereted jobban a szakmának: az utcáról bejövő vendégek hajának vágását vagy a modellek, színészek felkészítését a fotózásokra és filmezésekre?
- Mindkettőt nagyon szeretem.
- Említetted, hogy dolgoztál már fodrászatban színtechnikusként. Mondhatjuk, hogy ez egy külön szakma?
- Nagyon sok fodrászatban alkalmaznak olyanokat, akik csak a festéssel, melírozással foglalkoznak. Én a Close-ban vágok és festek egyaránt.
- Mivel több egy fodrászatban elkészített hajfestés annál, mintha az ember magának csinálja, otthon?
- Az üzletben profi szakember végzi ezt a munkát. A másik fontos különbség, hogy mi professzionális termékekkel dolgozunk. Amit az ember otthon használ, az nem tud úgy fedni. Ha szakember csinálja a festést, biztosan nem lesz benne folt. Ezen túl pedig teljesen más a hangulata, ha az ember a fodrászatban festeti be a haját, mintha otthon csinálná.
- Melyiket kedveled jobban: a vágást vagy a festést?
- Mindkettőt egyformán kedvelem. Szeretem, ha olyan ember jön, aki szabadkezet ad. Ilyenkor az ember kicsit elengedheti a fantáziáját. Együtt találhatjuk ki a színt az új frizurához. A festés és a vágás együttesen képes olyan hatást nyújtani, hogy a vendég valósággal új emberként lép ki az üzletből.
- Minden színt kérhet minden vendég, vagy vannak olyan színek, amik egyes korosztályokhoz vagy arctípusokhoz nem illenek?
- A fekete színt például idősebbeknek nem szoktuk ajánlani, mert ez öregít. A vörös sem áll jól mindenkinek: a nagyon világos bőrszínű hölgyek számára például nem előnyös. Arctípustól, személyiségtől, munkakörtől is függ az, kinek milyen színt javaslunk. Persze a legfőbb az, hogy a vendég mit szeretne.
- Mi történik, ha olyat kér valaki, ami nagyon kevéssé illik hozzá?
- Többször előfordult már ez a karrierem során. Ilyenkor nem szoktam elvállalni, mert nem szeretném azt, hogy a végén csalódás legyen számára. A másik lehetőség, hogy közösen találunk kompromisszumot: egy olyan színt, ami neki is tetszik és szakmailag is vállalható.
- Hajformázást is szoktál készíteni??
- Természetesen, nőknek és férfiaknak egyaránt.
- Egy sima, géppel történő hajnyírás ezek szerint neked nem különösebb szakmai kihívás. Kevésbé kedveled ezeket a munkákat? - Nincs olyan része a szakmának, amit kevésbé szeretnék. Egyébként sem vagyok még olyan nagy presztízsű fodrász, hogy úgymond megválogatnám a munkáimat. Úgy gondolom, minden feladatban van valamekkora kihívás. Mindenféle hajvágás koncentrációt igényel. - A beszélgetés elején volt arról szó, hogy a nyomdász szakmáról váltottál a fodrászkodásra.
Most, hogy már ebben dolgozol, hogyan látod, megérte a váltás?
- Azt hiszem, igen, hiszen jól érzem magam abban, amit csinálok. De valójában talán hosszú távon derül ki. ha húsz év múlva még mindig így fogom gondolni, akkor leszek igazán boldog.
- Ideális esetben hol látod magad húsz év múlva? Mesterfodrász leszel, esetleg valamire specializálódsz?
- Ma már nem járható út a specializálódás. Aki boldogulni akar ebben a szakmában, mindenhez kell értenie. De ez talán a legtöbb szakmára szintén igaz, mindenütt nagy a konkurencia. Szeretnék húsz év múlva már mesterfodrászként dolgozni. Remélem, egy-két díj is összejön, esetleg egy saját üzlet.
- Ha már a fodrászversenyekről van szó: ezek nem nagyon szubjektív vetélkedések?
- Mindenkinek más a szép, úgyhogy valóban van szubjektivitás a zsűrizésben. Én egyébként eddig még nem indultam versenyen. Általában úgy van, hogy aki fotózásoknál dolgozik, az nem jár versenyre. Bár én sportoltam sokáig, tehát megvan bennem a versenyszellem, egyelőre nem érzem a késztetést, hogy elinduljak.
- Számodra jelentett már nehézséget, hogy a vendég esetleg nem tudta pontosan elmondani, mit szeretne, mert nem ismerte a szakkifejezéseket?
- Sokszor előfordul, hogy nem tudják pontosan elmondani. Ezért jó, ha a vendég képpel érkezik. De a szalonban az is megoldható, hogy az interneten rákeressünk valamire.
- A te frizurádat ki csinálja?
- Éppen fodrászt keresek. Vannak olyan kollégák, akik maguknak vágják a hajukat, de én már régen is szerettem fodrászhoz járni. Ma is kedvelem ezt a "fodrásznál vagyok" hangulatot. Sőt, szerintem a vendégek 90%-a így van ezzel. Az ember nemcsak a hajvágás miatt megy: jó a hangulat, elbeszélget a fodrásszal...
- Biztosan akadnak páran, akik nem szeretik a pletykát, ezért kellemetlen nekik fodrászhoz járni.
- Ez inkább vidéken jellemző, ahol egy kisebb fodrászüzletben a szomszédok egymást beszélik ki. Ahol annyi vendég fordul meg, mint a Close-nál, ott egyszerűen nem ismerik egymást a kliensek.
- Hadd idézzek neked Szécsi Pál egyik ismert dalából: "Salgovácné túrós buktát sütöget, azzal akar kedveskedni a mesternek ő egy keveset."
- Igen, ez a Gedeon bácsi. A dalban szereplő Gedeon bácsi egy női fodrász, ma már nincs ilyen értelemben különbség a férfiak és hölgyek haját vágó kollégák között. Ami a túrós buktát illeti, én ilyet még nem kaptam a munkám elismeréseként, de bort már igen.
- A családodnak te vágod a haját?
- Már tanuló korom óta. A vizsgákra, modellnek is őket használtam.
- Korábban a fodrászok nemcsak hajat vágtak, de szakállat is. Ez mára teljesen kihalt?
- Épp mostanában kezd visszajönni a divatba az, hogy a férfiak fodrásznál borotváltatják magukat. A fodrásztanulóknak egyébként a mai napig vizsgafeladat a borotválás. Az előző munkahelyemen nekem voltak is olyan vendégeim, akik ezért jártak hozzám.
- Mit csinálsz, amikor nem fodrászkodsz?
- A családommal vagy a barátaimmal vagyok, sportolni járok. Tizenöt évig fociztam, mostanában edzőterembe, úszni járok és futni is szoktam.